A páros különélés során a párok megállapodnak arról, hogy bár együtt vannak, és nincs más – harmadik, negyedik fél – a kapcsolatban, de nem költöznek egy fedél alá. Se 1 hónap múlva, se 2 év után. De, akkor meddig mehet ez így, és mik a kilátások?
Nézzük azt, hogy mind két félnek van saját lakása/háza. 30 felett ez már normális kéne, hogy legyen –Le a mamahotelekkel! – és mind a ketten jól is érzik magukat a saját életterükben. Esetleg kicsi a lakás, és amíg egy embernek kényelmes, kettőnek már nem. Mennyire változatos is: hol itt alszunk, hol ott. Kinek van közelebb a munkahely, ki ér rá jobban reggel, kell-e sietni? Ugye mennyire kiküszöbölhető problémák? Arról nem is beszélve, ha valakinek épp rossz a kedve, és nem tutujgatás kell neki, hanem egy kis egyedüllét, hogy ne zavarja senki.
Ajtó bezár, probléma megold
Nagy előnye a páros különélésnek a szabadság. Kell hozzá a bizalom, de enélkül az összeköltözés sem menne. És, hogy meddig maradhat így? Erre nincs ideális válasz. Hiszen, ha már házasságra adják a fejüket a felek, akkor bizony furcsa, hogy külön lakás, külön háztartás. Nem csak a társadalmi normának nem felel meg (ezzel akár foglalkozik az ember, akár nem), hanem jóval költségesebb is. És mi van, ha jön a gyerek? Ennél a pontnál már mindenki átgondolja, és vagy veszni hagyják a szabadságot, vagy megérik a gondolat, hogy mostmár jobb lesz együtt, egy helyen.
Facebook
Pinterest